| Karácsony és karácsonyfa |
| A téli napforduló, a diadalmas Nap, az élet megújulásába vetett hit megünneplése régmúlt időkbe nyúlik vissza. Ez az ünnepkör a nagy világvallásokban is megtalálható. Karácsonyt, Jézus születésének ünnepét is a római mitológiából vezethetjük le. A római birodalomban az időszámításunk szerinti III. században rendelték el az ünnepet, bár akkoriban a Napisten születésnapját köszöntötték ezen a napon. A keresztény vallás szimbolikájában Jézus, az isteni fényforrás, születésnapját ezért teszik erre az időre. Ez a nap a IV. században válik igazán elfogadottá és elterjedté. Családi ünneppé a protestantizmus terjedésével vált (XVII. század), ezzel az ajándékozás szokása is átalakult. |
|
A meghatározott időre, karácsonyra állított feldíszített fa szokása is erre az időszakra tehető, germán eredetű. A mai karácsonyfák alakjukkal emlékeztetnek e hitvilág óriás fájához, melynek ágai a végtelenbe, gyökerei pedig az óriások és holt lelkek birodalmába nyúlt. Az egész keresztény világban a XVIII. században indult világhódító útjára főleg az európai kultúrától befolyásolt területeken. Maga a karácsonyfa is az örökké tartó életre utal, így mindig örökzöld fafajt alkalmaznak erre a célra. Álatalában Európában és Észak-Amerikában fenyőféléket, ezek hiányában lomblevelű örökzöldeket használnak. |
|
A fenyőfajok közül a legnépszerűbb a lucfenyő (Picea), mely Európában gyakori. Sudár termetével, szabályos alakjával valamint könnyű díszíthetőségével vívta ki magának az első helyet. Hibája azonban, hogy a korszerű fűtésű lakásokban tűit gyorsan elveszíti, lekopaszodik és fokozottan tűzveszélyes. Az északi országokban ehelyett inkább a jegenyefenyő (Abies) féléket használják, melyek alakja hasonlít a lucfenyőhöz, de ágai sűrűsége miatt nehezebben díszíthető, azonban lombja tartósabb. Oroszországban, annak is keletibb részein hosszútűs fenyőféléket (Pinus) alkalmaznak. E kebésbé dekoratív fafajok ott terjedtek el leginkább, ahol mind klimatikus mind egyéb okokból nem volt lehetőség értékesebb karácsonyfafélék termesztésére. Alakja kevésbé felel meg a célnak, de nagyon tartós a lombozata. Az U.S.A. északi részén és Kanadában gyakran használják a duglász- (Pseudotsuga) és a hemlokfenyőket (Tsuga) karácsonyfaként. Alakjuk hasonlít az európai lucfenyőkhöz, de sokkal tartósabbak azoknál. E fenyőfajokat az U.S.A. melegebb, déli területein gazdaságosan megtermelni nem lehet, ezért itt erre a célra virginiai borókát (Juniperus virginiana), vagy újabban a rendkívül gyors növekedésű hibridciprusokat (X Cupressocyparis) alkalmaznak. |
 |
|
coloradói jegenyefenyő
(Abies concolor) |
oregoni hamisciprus
(Chamaecyparis lawsoniana) |
|
|
Leyland-ciprus
(Cupressocyparis leylandii) |
közönséges duglászfenyő
(Pseudotsuga mensiesii) |
Ahol valamilyen okból fenyőféléket nem lehet termeszteni, ott egyéb örökzöld növényeket használnak. Ausztráliában a kazuárfát (Casuarina), Afrikában a grevilleát (Grevillea), az angolszász szigeteken pedig levágott terméses magyalágakat (Ilex) vagy a fagyöngy (Viscum) bogyós gallyait részesítik előnyben.
Bárhogyan is döntünk a fa kiválasztásában, mindegyik jelképezni fogja a Karácsony ünnepét, bár mai világunkban a karácsonyi időszak vallásos jellege erősen csökkent, a karácsonyfa-állítás elsősorban a gyermekes családok körében általános. Egyre gyakoribb - főleg a lakások méretének csökkenésével - a karácsonyfát helyettesítő, a karácsonyi ünnepkör mondanivalójának kifejezésére alkalmas egyéb díszek használata.
Ezek közül a legjelentősebb az adventi koszorú, mivel a karácsony ünnepe mára lényegében összemosódott az advent időszakával. Az adventi koszorú körkörös alapú, amelyre örökzöld ágakat (pl. tuja, hamisciprus, lucfenyő stb.), fenyőtobozokat tűzünk. Alapvető követelmény 4 db gyertya szimmetrikus elhelyezése az alapon. Két fő típusa: az asztali és a függesztett.
Stilizált karácsonyfát vesszőkből, gallyakból, formautánzó alakba kötve, termésekkel díszíthetünk fel. |
| Mészáros Melinda - dr. Orlóci László | | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
